2021-ben iskolánk nevelőtestülete ismét úgy döntött, hogy a kiváló tapasztalatok emlékére és a lehetőségeket kihasználva ismét megpályázzuk az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul pályázatot. A pályázat elbírálása pozitív lett, így örömmel készülődhettünk újra a nagy útra a jelenlegi hetedikes és /a kis létszámra való tekintettel/ néhány hatodikos tanulóval. Utazásunk időpontját 2022. május 9-13-ra ütemeztük, hiszen ez az időpont minden szempontot mérlegelve tűnt a legalkalmasabbnak. Ahogy közeledett az indulás ideje, megtörtént a tanulók felkészítése az erdélyi ismeretekből rendhagyó történelem órák keretében, a szülőket tájékoztattuk a szükséges információkról. A gyerekek projektfeladatokat is kaptak, amelyekre előzetesen készültek fel, majd az út során számoltak be az általuk kapott tudnivalókról, helyszínekről. Végre eljött a nagy nap, május 9-e, amikor 23 diákunk és a 3 kísérő tanár útnak indulhatott a történelmi Magyarország különböző helyszíneire. Programjaink ez alatt az 5 nap alatt a következők voltak:

1. nap

A korai indulás ellenére izgatottan készülődtek a gyerekek iskolánk előtt az indulásra, elbúcsúztak a szülőktől és beszálltak a buszba. Az időjárás kedvezett most nekünk, hiszen gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk, és ez a napos idő egészen Kolozsvárig kísért minket utunkon. Szerencsére fennakadás nélkül átjutottunk a határon (szemben a 3 évvel ezelőtti programmal), így az első tervezett úti cél, Nagyvárad már a délelőtti órákban megtekintésre került. Idegenvezetőnk segítségével a Szent László Bazilikánál kezdtük a múlt felidézését, sétáltunk a templom botanikus kertjében, megtekintettük az építmény csodálatos belső tereit, festményeit. A bazilika után a belvárosban folytattuk utunkat, a szecessziós palotákat csodáltuk, Ady Endre nyomában pedig sorra látogattuk a költő Nagyváradhoz fűződő életútjának momentumait. A következő helyszínünk Kolozsvár volt, ahol sajnos esős időben bandukoltunk, ám a kedvünket nem vette el a zord idő, hiszen már a Házsongárdi temető elvarázsolt minket, Apácai Csere János és Kós Károly sírjánál megállva emlékeztünk a múltra. Mátyás király szülőházát sem hagyhattuk ki természetesen, majd a Szent Mihály-templomban csendesedtünk el egy rövid időre, érezve a múltat és behúzódva a szakadó eső elől. Napunk végén Torockóra érkeztünk, ahol finom vacsorával vártak minket. Elfoglaltuk a szállásunkat, és még egy rövid sétához is volt kedvünk, hiszen a kis település csodálatos esti fényei szinte vonzottak bennünket.

2. nap

A torockói reggel gyönyörű fényeket hozott, hiszen itt „kétszer kel fel a nap” a Székelykő mögött. Reggeli után Csíkszeredára érkeztünk, ahol a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot kerestük fel elsőként. Ezt követően a Mikóvárban töltöttünk el néhány órát, ahol nemcsak a múltbéli életmóddal, híres magyarok történelmi hőstetteivel ismerkedtek a gyerekek, hanem a vidámság kedvéért korabeli ruhákba is beöltözhettek. Csíksomlyón a templomban csak rövid sétát tehettünk, a borvízforrásnál megálltunk, megkóstolhatták a tanulók a víz különleges ízvilágát, tanárnőnk beszélt nekik a borvíz jótékony hatásairól. A Somlyó hegy tetejéről gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban, a búcsú helyszínét bejártuk. Az utolsó állomásunk ezen a napon Madéfalva volt, ahol intézményvezetőnk elhelyezte az emlékezés virágait a turul madarat ábrázoló emlékműnél. Ezen a napon éppen egy helyi ünnep volt, így a tanulók az itteni székely népviseletet is megfigyelhették. Este a gyergyószentmiklósi Hétvirág Panzióban várt minket a szállásunk, ahol a már jól megismert vendégszeretet fogadott bennünket.

3. nap

A harmadik napunk tele volt izgalommal, hiszen a Kós Károly Általános Iskolát kerestük fel elsőként, ahol a gyerekek érdekes sportvetélkedő keretében ismerkedtek össze a gyergyói tanulókkal. Aztán volt tánc, beszélgetés, iskolabejárás, süti, pedagógusaink pedig tapasztalatot cseréltek az ott dolgozó kollégákkal. A rövid, ám tartalmas program után körbejártuk a gyergyószentmiklósi Örmény katolikus templomot, majd átvettük a túrabakancsokat, hiszen a Gyilkos-tótól indult a túránk egy vezető segítségével a Kis-Cohárdra. Ugyan medvével nem találkoztunk, de a hegymászás izgalmait követően nem tudtunk betelni a szemet gyönyörködtető látvánnyal a Kis-Cohárd tetejéről. A Békás-szoros bejárása még mindig nem napunk utolsó állomása volt, hiszen egy tejgazdaságban láttak minket vendégül, ahol megismerkedtünk a sajtkészítés mesterségével. Finom helyi sajtokat kóstoltunk, utána pedig mentünk vissza a szállásunkra, Gyergyószentmiklósra.

4. nap

Hideg, ám verőfényes reggelre virradt utolsó napunk Gyergyószentmiklóson. Reggeli után indultunk el a zeteváraljai víztározóhoz, majd a sok kis erdélyi településen áthaladva csodáltuk meg és fényképeztük le a szebbnél szebb székelykapukat (amit később az iskolában a tanulók próbáltak emlékezetből lerajzolni). Szentegyházára érkezve hagyományos kürtöskalácsot sütöttünk egy helyi mester és családja útmutatásai alapján. A finom falatokat magunkkal vihettük a traktorra, ami felvitt bennünket a Madarasi Hargita menedékházáig. A tavaszból ismét tél lett, hiszen a Hargitán havas táj fogadott bennünket krókuszokkal festve a képeslapba illő képet. Egy kb.3 órás gyalogtúra vette kezdetét, felmásztunk az 1801 méteres hegytetőre, elhaladtunk az emlékezés kopjafái mellett, a kőoltár és a turul szobor pedig megfűszerezte a fenséges kilátást. Fáradtan, kissé vizesen szálltunk be a buszba, hogy utolsó szállásunkra, Parajdra érkezhessünk.

5. nap

A finom reggelit követően Szovátára mentünk. Körbejártuk a híres Medve-tavat, ismerkedtünk az élővilágával. A Sóhegy megtekintése sem maradhatott ki. Utolsó állomásunk Torda volt, messziről láthattunk a Tordai-Hasadékot, ami felidézte bennünk Szent László királyunk legendáját. A sóbánya sok érdekességet tartogatott a tanulóknak. A visszhang egy kis honvágyat csalt a szívünkbe (azt kiabáltuk, hogy Cséééééév!!!), a régi bányászat bemutatására szolgáló eszközök, makettek érdekfeszítőek voltak. A bánya mérete, látványvilága, a tó lenyűgözte a gyerekeket. Játszani is volt lehetőség, az óriáskerékre is felülhettek néhányan. Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így az elfogyasztott ebédet követően hazaindultunk. Felejthetetlen napokat töltöttünk Erdélyben! Visszavágyunk!