2022 ...

2021-ben iskolánk nevelőtestülete ismét úgy döntött, hogy a kiváló tapasztalatok emlékére és a lehetőségeket kihasználva ismét megpályázzuk az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul pályázatot. A pályázat elbírálása pozitív lett, így örömmel készülődhettünk újra a nagy útra a jelenlegi hetedikes és /a kis létszámra való tekintettel/ néhány hatodikos tanulóval. Utazásunk időpontját 2022. május 9-13-ra ütemeztük, hiszen ez az időpont minden szempontot mérlegelve tűnt a legalkalmasabbnak. Ahogy közeledett az indulás ideje, megtörtént a tanulók felkészítése az erdélyi ismeretekből rendhagyó történelem órák keretében, a szülőket tájékoztattuk a szükséges információkról. A gyerekek projektfeladatokat is kaptak, amelyekre előzetesen készültek fel, majd az út során számoltak be az általuk kapott tudnivalókról, helyszínekről. Végre eljött a nagy nap, május 9-e, amikor 23 diákunk és a 3 kísérő tanár útnak indulhatott a történelmi Magyarország különböző helyszíneire. Programjaink ez alatt az 5 nap alatt a következők voltak:

1. nap

A korai indulás ellenére izgatottan készülődtek a gyerekek iskolánk előtt az indulásra, elbúcsúztak a szülőktől és beszálltak a buszba. Az időjárás kedvezett most nekünk, hiszen gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk, és ez a napos idő egészen Kolozsvárig kísért minket utunkon. Szerencsére fennakadás nélkül átjutottunk a határon (szemben a 3 évvel ezelőtti programmal), így az első tervezett úti cél, Nagyvárad már a délelőtti órákban megtekintésre került. Idegenvezetőnk segítségével a Szent László Bazilikánál kezdtük a múlt felidézését, sétáltunk a templom botanikus kertjében, megtekintettük az építmény csodálatos belső tereit, festményeit. A bazilika után a belvárosban folytattuk utunkat, a szecessziós palotákat csodáltuk, Ady Endre nyomában pedig sorra látogattuk a költő Nagyváradhoz fűződő életútjának momentumait. A következő helyszínünk Kolozsvár volt, ahol sajnos esős időben bandukoltunk, ám a kedvünket nem vette el a zord idő, hiszen már a Házsongárdi temető elvarázsolt minket, Apácai Csere János és Kós Károly sírjánál megállva emlékeztünk a múltra. Mátyás király szülőházát sem hagyhattuk ki természetesen, majd a Szent Mihály-templomban csendesedtünk el egy rövid időre, érezve a múltat és behúzódva a szakadó eső elől. Napunk végén Torockóra érkeztünk, ahol finom vacsorával vártak minket. Elfoglaltuk a szállásunkat, és még egy rövid sétához is volt kedvünk, hiszen a kis település csodálatos esti fényei szinte vonzottak bennünket.

2. nap

A torockói reggel gyönyörű fényeket hozott, hiszen itt „kétszer kel fel a nap” a Székelykő mögött. Reggeli után Csíkszeredára érkeztünk, ahol a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot kerestük fel elsőként. Ezt követően a Mikóvárban töltöttünk el néhány órát, ahol nemcsak a múltbéli életmóddal, híres magyarok történelmi hőstetteivel ismerkedtek a gyerekek, hanem a vidámság kedvéért korabeli ruhákba is beöltözhettek. Csíksomlyón a templomban csak rövid sétát tehettünk, a borvízforrásnál megálltunk, megkóstolhatták a tanulók a víz különleges ízvilágát, tanárnőnk beszélt nekik a borvíz jótékony hatásairól. A Somlyó hegy tetejéről gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban, a búcsú helyszínét bejártuk. Az utolsó állomásunk ezen a napon Madéfalva volt, ahol intézményvezetőnk elhelyezte az emlékezés virágait a turul madarat ábrázoló emlékműnél. Ezen a napon éppen egy helyi ünnep volt, így a tanulók az itteni székely népviseletet is megfigyelhették. Este a gyergyószentmiklósi Hétvirág Panzióban várt minket a szállásunk, ahol a már jól megismert vendégszeretet fogadott bennünket.

3. nap

A harmadik napunk tele volt izgalommal, hiszen a Kós Károly Általános Iskolát kerestük fel elsőként, ahol a gyerekek érdekes sportvetélkedő keretében ismerkedtek össze a gyergyói tanulókkal. Aztán volt tánc, beszélgetés, iskolabejárás, süti, pedagógusaink pedig tapasztalatot cseréltek az ott dolgozó kollégákkal. A rövid, ám tartalmas program után körbejártuk a gyergyószentmiklósi Örmény katolikus templomot, majd átvettük a túrabakancsokat, hiszen a Gyilkos-tótól indult a túránk egy vezető segítségével a Kis-Cohárdra. Ugyan medvével nem találkoztunk, de a hegymászás izgalmait követően nem tudtunk betelni a szemet gyönyörködtető látvánnyal a Kis-Cohárd tetejéről. A Békás-szoros bejárása még mindig nem napunk utolsó állomása volt, hiszen egy tejgazdaságban láttak minket vendégül, ahol megismerkedtünk a sajtkészítés mesterségével. Finom helyi sajtokat kóstoltunk, utána pedig mentünk vissza a szállásunkra, Gyergyószentmiklósra.

4. nap

Hideg, ám verőfényes reggelre virradt utolsó napunk Gyergyószentmiklóson. Reggeli után indultunk el a zeteváraljai víztározóhoz, majd a sok kis erdélyi településen áthaladva csodáltuk meg és fényképeztük le a szebbnél szebb székelykapukat (amit később az iskolában a tanulók próbáltak emlékezetből lerajzolni). Szentegyházára érkezve hagyományos kürtöskalácsot sütöttünk egy helyi mester és családja útmutatásai alapján. A finom falatokat magunkkal vihettük a traktorra, ami felvitt bennünket a Madarasi Hargita menedékházáig. A tavaszból ismét tél lett, hiszen a Hargitán havas táj fogadott bennünket krókuszokkal festve a képeslapba illő képet. Egy kb.3 órás gyalogtúra vette kezdetét, felmásztunk az 1801 méteres hegytetőre, elhaladtunk az emlékezés kopjafái mellett, a kőoltár és a turul szobor pedig megfűszerezte a fenséges kilátást. Fáradtan, kissé vizesen szálltunk be a buszba, hogy utolsó szállásunkra, Parajdra érkezhessünk.

5. nap

A finom reggelit követően Szovátára mentünk. Körbejártuk a híres Medve-tavat, ismerkedtünk az élővilágával. A Sóhegy megtekintése sem maradhatott ki. Utolsó állomásunk Torda volt, messziről láthattunk a Tordai-Hasadékot, ami felidézte bennünk Szent László királyunk legendáját. A sóbánya sok érdekességet tartogatott a tanulóknak. A visszhang egy kis honvágyat csalt a szívünkbe (azt kiabáltuk, hogy Cséééééév!!!), a régi bányászat bemutatására szolgáló eszközök, makettek érdekfeszítőek voltak. A bánya mérete, látványvilága, a tó lenyűgözte a gyerekeket. Játszani is volt lehetőség, az óriáskerékre is felülhettek néhányan. Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így az elfogyasztott ebédet követően hazaindultunk. Felejthetetlen napokat töltöttünk Erdélyben! Visszavágyunk!

2018 ...

Határtalanul

2018 tavaszán a Balla Károly Általános Iskola nevelőtestülete döntésére megpályáztunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő a Határtalanul program keretében Erdély úti céllal. 2018 nyarán örömmel értesültünk róla, hogy pályázatunk sikeres volt, a következő tanévben iskolánk hetedik évfolyama utazhat Erdélybe. Az iskola és a hetedik osztály kis létszáma miatt külön engedéllyel néhány hatodikos és nyolcadikos tanulóval egészítettük ki az utazó csoportot. Az utazás időpontját május 6-10-ig határoztuk meg, figyelembe véve a várható időjárási körülményeket, a célhelyünk iskolájának tanrendjét, illetve a mi iskolánk programjait, kötelezettségeit. Tanulóink és szüleinek tájékoztatása, felkészítése megtörtént, az utazók névsora összeállt, kísérő tanáraink személye realizálódott. Izgatottan vártuk, hogy mikor is jön el a várva várt indulási nap, 2019. május 6-a, erdélyi kalandunk, utazásunk kezdete. A Balla Károly Általános Iskola „határtalan” programja a következő volt:

1. nap

Hajnali indulásunkat követően álmosan vártuk a magyar-román határon való átkelést. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, eső és hideg kísért minket. Tovább nehezítette első napunkat, hogy nem várt nehézségbe ütköztünk, ugyanis a határon várakoznunk kellett. Mintegy másfél órai bizonytalanság után híreket kaptunk a várakozás okáról. Informatikai rendszerhiba miatt nem lehetett a határt átlépni sem a magyar, sem pedig a román oldalról. Nem tudtuk, mennyi időt fogunk elveszíteni. A gyerekek roppant nagy türelemről tettek tanúságot, nagyon fegyelmezetten viselték a várakozás időszakát. Végre három és fél óra elteltével helyreállt a rend, át tudtunk kelni a határon. Az időveszteség következménye az lett, hogy a tervezett első céljaink, Kolozsvár és Nagyvárad megtekintése nem fért bele az első nap programjába. Így is este 10 órára érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, ahol a vacsoránkat is elköltöttük. Ezt követően elfoglaltuk a szállásainkat, a Hétvirág panzióban.

2. nap

Kissé ködösen virradt ránk a második reggel, de a finom reggeli kárpótolt bennünket. Az idegenvezetőnk segítségével és hasznos információival elindultunk Csíkszeredára. Megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett Millenniumi Templomot, valamint ellátogattunk a Mikóvárba. Csíkszereda után Csíksomlyó felé vettük utunkat. A Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor nagy hatással volt ránk. Azt követően a pünkösdi zarándoklat helyszíne, a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közti nyereg megmászása következett. Megcsodáltuk a Makovecz Imre és Bogos Ernő Hármashalom-oltárát. Végül a híres borvíz kóstolása következett. Az eső visszafelé is kitartott, ám a madéfalvi veszedelem emlékművét még fontosnak tartottuk megtekinteni.

3. nap

Harmadik napunkat a gyergyószentmiklósi Kós Károly Általános Iskolában kezdtük. Az iskola igazgatónője szeretettel köszöntött bennünket, a nevelők érdekes, sportos programot állítottak össze a kölcsönös ismerkedés elősegítése céljából. Tanáraink átfogó képet kaphattak az erdélyi oktatás sajátosságairól, tapasztalatainkat megosztottuk egymással. A gyerekek ismeretségeket kötöttek, jól éreztük magunkat. A székesfehérvári katonák emlékművét megkoszorúztuk az iskolalátogatás után. A Gyilkos-tó volt a kiindulópontja a gyalogtúránknak, amely egészen a Békás-szorosig tartott. A 10 km-es túra után fáradtan, de élményekkel telve tértünk vissza szálláshelyünkre, ahol közös játékkal töltöttük el az estét.

4. nap

Gyönyörű napsütéses reggelre virradtunk. Első megállónk a Zetelaki víztározónál volt. Útban Szentegyháza felé csodálatos székelykapukat szemlélhettünk meg. A Madarasi-Hargitára hangulatos traktorral indultunk, Székelyföld legmagasabb csúcsát pedig nagy ámulatunkra hó fedte, kimelegedve értünk fel a tetejére, ahol a Kőoltár, a Turul szobor, a kopjafák megtekintése mellett a káprázatos kilátásban gyönyörködhettünk. Az 1801 méteres magasság, a hófödte csúcsok örökké emlékezetesek maradnak számunkra.

5. nap

Utazásunk utolsó napján Szováta felé indultunk. A Medve-tó körül tettünk egy sétát, megszemléltük a tó melletti Sóhegyet. A Tordai-Hasadék látványa lenyűgözött bennünket. Tordán a sóbányába szálltunk alá. Idegenvezetőnk elmondása alapján képet kaptunk a sókitermelés folyamatáról, a bánya történelméről, érdekességeiről. A visszhang kipróbálása vidám momentuma volt a látogatásnak. Hazafelé Királyhágónál álltunk meg, ahol búcsút vettünk Erdélytől. Szerencsére a határon nem várt bennünket semmilyen akadály. Késő este érkeztünk meg Csévharasztra.